Egy angol sráccal éltem 2 évig. Azt hittem, minden tökéletes. Imádtuk egymást, jól éreztük magunkat, királynőként kezelt. Az utolsó 6 hónap alatt az előző csaja hazatért külföldi kiküldetéséből, és találkoztak, nem sokra rá elkezdődtek a "villanykörte csere", és más hasonló szolgáltatások a pasim részéről. Egyre gyanúsabban viselkedett egyrészről, másrészről viszont még soha előtte nem volt ilyen kedves velem. Teljesen össze voltam zavarodva. Mikor megkérdeztem, hogy mi van közöttük, természetesen engem hülyézett le, hogy mégis hova gondolok, ő nem csalna meg soha. Nem hagytak nyugodni a megérzéseim, persze ő nagyon ravasz volt, így nem tudtam bizonyítani semmit. Egy szombat reggel elment vásárloni (utál vásárolni) és én követtem az autóját. Megállt egy parknál, ahol találkozott az exével. Szépen megterítettek egy piknikhez, és élvezték a délutánt, összebújva, csókolózva. Teljesen le voltam forrázva.
A házhoz, ahol laktunk, 2 garázs is tartozott, melyek el voltak választva. Az egyiket mindig zárta, és mikor korábban oda akartam pakolni néhány cuccomat, ő hevesen ellenkezett. Kérdeztem, hogy mi van ott, azt mondta, hogy "á, semmi, üres, de inkább a másikba pakolj".
Szóval amíg piknikeztek, a gondnoktól kértem egy pótkulcsot a garázsaihoz. Bementem és mit láttam?? Tele volt az excsaja cuccaival!!! Ruhák, könyvek, tárgyak, mindenféle. A nap hátralevő részében felpakoltam a dobozokat, odaadtam a tartalmukat a szeretetszolgálatnak és hajléktalanoknak. 4 órámba telt és nagyon kimerített, de végülis megkönnyebbülést és igazságot éreztem.
Pár nappal később ismét elment "vásárolni". Mikor visszaért, én éppen palántákat ültettem. Megállt mellettem elfehéredve. Megkérdezte, hogy voltam-e a zárt garázsban. "Én? Mit csinálnék ott, hisz üres, nem?"
Naná, hogy üres volt :) Egy hétre rá elköltöztem tőle.
